Köves Zoli

Zoli, diákjaink többségéhez hasonlóan nem keresztény családból származik. Az ő esetében azonban ez nem szekuláris hátteret, hanem egy szegedi zsidó családot jelent.  Pontosan ezért Zolit gyakran érte gúnyolódás és kiközösítés egész gyermekkora alatt.  Húszas éveiben járt, amikor először járt keresztény gyülekezetben. Barátai vitték el, és itt hallotta meg Krisztus evangéliumát.  Félt attól, hogy ha nem tér meg, elkárhozik, és ezért életét Krisztusra bízta. De ezután sem volt könnyű az élete. Végül, 2 évvel ezelőtt eljött, hogy önkéntesként segítsen a táborunkban.  Nagyon jól érezte magát, és az itt töltött idő alatt dőlt el benne, hogy bibliaiskolás lesz. 2007 szeptemberében be is iratkozott. Első negyedéve igen nehéz volt, többször eljutott arra a pontra, hogy inkább feladja és hazamegy. Hála legyen azért, hogy Isten meghallgatja az imádságokat. Sok munkatársunk és diákunk imádkozott Zoliért - nem hiába. Zoli rengeteget növekedett hitében az elmúlt több mint egy év alatt.  Megtanulta, hogyan tartson napi csendességet bibliaolvasással és imával, és megértette, hogy a Biblia ígéretei alapján bizonyos lehet üdvösségében.  Zoli nagyon jó zenész, és ígéretes prédikátor-jelölt. Többször hirdette már Isten igéjét a szomszédos Szentmártonkáta kis baptista gyülekezetében.  Tervei szerint  diplomaosztó után hazaköltözik majd Szegedre, ahol gyülekezetében szeretne igen aktívan szolgálni. Zoli egyike azoknak a diákjainknak, akiknek életét szemlélve az ember láthatja Isten életeket megváltoztató hatalmát.  Milyen öröm, hogy ebbe a folyamatban mi is részt vehetünk.

Megházasodtunk

Legutóbbi híradásunkban arról számoltunk be, hogy házépítést terveztünk itt helyben, Tóalmáson. Legalábbis mi azt gondoltuk, hogy ez lesz a legjobb. Isten (ahogyan mindig) azonban valami sokkal jobbat készített számunkra.  A tervek készen álltak, aztán jött a hidegzuhany, az első kivitelezői árajánlat. Két radikális méret és alapterület csökkentés után eljutottunk igényeink minimumához - sajnos az ár még mindig csillagászatinak tűnt. Egész idő alatt figyelemmel kisértük a helyi használt ingatlan piacot is. Volt egy ház, ami mindkettőnknek nagyon-nagyon tetszett. 2007 augusztusában néztük meg először, s bár reális volt az ár, de számunkra elérhetetlen.  Hogyan, hogyan nem egy év alatt mindösszesen egy érdeklődő nézte meg rajtunk kívül ezt a házat. Így aztán vettünk egy nagy levegőt, és májusban tettünk egy olyan ajánlatot, amiben szinte biztosak voltunk, hogy a tulajok nem fogadják el. Tévedtünk. 

A lakásunk szinte tiszta új, sokkal jobb és nagyobb mint az a legvégső változat, amit majdnem felépítettünk.  Ráadásul annál sokkal kevesebb került, s még az építkezéssel járó sok fáradságot is megspóroltuk.  Isten gondviselése volt az, hogy ideköltözhettünk, s ezért nem győzünk Neki hálát adni. További jó hír az is, hogy van vendégszobánk, ahol reméljük egy napon majd Benneteket is vendégül láthatunk.  Szeretnéd megnézni, hol lakunk?  Írd be az alábbia linket a számítógéped böngészőjébe és meglátod. http://picasaweb.google.com/lszkadar/HZHouse#

Laci "angyalai"

Szeptember elején, a táborozás végeztével Laci fő feladata a bibliaiskolai oktatás.  Ez pedig igen nagy felelősség, ahogyan arról Jakab apostol is szól: “Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk” (3,1). Idén az eddigi 4 tantárgya mellé további három új társult. Ugyanakkor a  tanítás, órákra való készülés, dolgozat és házi feladat javítás, valamint a diákokkal történő foglalkozás mellett a tábor dolgai sem várhatnak. És nem is  várnak, hála két új tábori munkatársunknak.  Tanyi Timi (baloldalon) Laci tábori asszisztense. Feladatai számosak, lelkesedése határtalan.  Segít a táborozással kapcsolatos adminisztratív feladatokban, az önkéntesek toborzásában, a hírverésben. Örömmel és lelkesen szervezi alapítványunk részvételét hazai protestáns ifjúsági konferenciákon, és más eseményeken.  Vermes Lili (jobboldalon) egyetlen de annál összetettebb feladata a táborunkban megtért gyermekek és fiatalok lelkigondozása, illetve ennek megszervezése.  Lili jól ismeri és ügyesen használja a fiatalok által közkedvelt internetes kapcsolattartó programokat, közösségi oldalakat.  18 éve imádkoztunk azért, hogy a nyáron nálunk táborozó tizenéveseknek az év többi
 részében is segíteni tudjunk.  Lili munkájának eredményeképpen redszeressé váltak a táborozók számára tartott találkozók. Fiatalok százaival tartja a kapcsolatot, remélhetőleg sokuknak sikerül abban segítenie, hogy beépüljenek egy helyi gyülekezet ifjúsági csoportjába.

Tábori taktusok

Alapítványunk története folyamán még sohasem tudtunk annyi tábori ösztöndíjat odaítélni, mint az idei évben. Gyakorlatilag minden rászoruló családnak tudtunk segíteni, s ezen felül ingyen táborozott a Menedék Alapítvány szervezésében közel 30 gyerek valamint a KUL (Kelet-európai Utógondozattakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány) szervezésében 16 nyírségi, halmozottan hátrányos helyzetű állami gondozott cigány fiatal. Azért is nagyon hálásak vagyunk, hogy minden héten volt elég önkéntesünk, fiúkból sem volt hiány. Önkénteseinkből négyen ősz óta a Bibliaiskola tanulói.  750 táborozónk közül mintegy 100-an voltak azok, akik, miután megértették az evangéliumot (1 Kor 15,3-5) hitüket és bizalmukat a feltámadott Krisztusba vetették és megtértek.  Mintegy 60 fiatal úgy döntött, hogy a Róma 12,1-2 szellemében Istennek szánja oda az életét.  Persze mindez nem jöhetett volna létre a kiváló nyári tábori munkatársi csapat munkája nélkül.  Laci nagyon hálás mindegyikükért, hiszen az elmúlt nyáron nagyon sok olyan feladatunk is volt, melyek nem tűrtek halasztást, viszont elszólították őt  a táborból. Ugye, június 26-án megérkezett a legújabb kis ajándék, azután (ahogyan arról a túloldalon beszámolunk) egész nyáron át a házvásárlással kellett foglalkoznunk, s mindezen dolgok mellett Laci általában hetente 3 alkalommal tartott evangélizációs igehirdetést a táborozóknak, illetve valamilyen hosszabb-rövidebb alkalmat önkénteseinknek. Ráadásul volt három olyan hét is, amikor Alex Kónya, alapítványunk elnöke Szerbiában és Szlovákiába vezetett táborokat, s ekkor őt bízta meg a tóalmási szolgálat felügyeletével. Szóval Isten gondviselése az a csapat, akivel együtt mindezt el tudtuk végezni, s értük nagyon-nagyon hálásak  vagyunk.

Babahíradó

Kérünk benneteket, ne hagyjátok abba az értünk való imádkozást. Hiszen három gyermekünk hűséges imáitokra kapott felelet.  Köszönjük, naponta élvezzük a kis ajándékokat, a sok tőlük kapott örömöt és szeretetet.  Nem mindig könnyű Fanni, Luca és a kis Laci nevelgetése, de mennyivel más mint első hét gyermektelen évünk volt...  

Szóval, a képen a legújabb kis jövevény, Kádár Ilija László látható, aki június 26-án látta meg a napvilágot.  Hála Istennek a szülés gyors és komplikációmentes volt, a kis Laci most már majdnem féléves és nagyon vidám fickó. Egyfelől inkább Fannira hasonlít hiszen nyurga, izmos, és tejfehérbőrű. Másrészről viszont, már ami bimbózó személyiségét illeti, inkább Lucánk rokona: vagy nevet, vagy sír, akarata pedig mint a vas. És, ha már Lucánál tartunk, az ifjú hölgy 2 hónapja hivatalosan is “nagylány”, azaz két éves lett.  Ebből az alkalomból először is megörökölte Fanni autósülését, aztán kapott egy gyerekágyat a rácsos kiságy helyett és már csak egy lépés választja el az igazi nagylányságtól - a pelenkák. Luca a család bohóca, aki örökösen felfedez, és tárgyak szokatlan kombinációival kisérletezik... Fanni, első “nagylányunk” nemsokára négyéves lesz. Nagyon rendes és szabályszerető kisgyerek, másodállásban pedig örökmozgó. Szépen énekel és nagyon szereti a kistestvéreit “gyermeknevelni.” Mára “rutinos” óvodás lett, és nagyon szeret is oda járni.  A nyár folyamán szinte mindennap bent voltak a lányok a táborban, aminek eredményeképpen órákont át képesek a tábori énekeket énekelgetni. Hálásak vagyunk azért, mert leszámítva a szokásos kis hajbakapásokat, a gyermekeink tényleg nagyon szeretik egymást.  

Márciusi műveletek

Szebin (Szegedi Baptista Ifjúsági Napok)
Március 1
Március 1-én hajnalban először leadtuk a lányokat a nagyszülőknél Maglódon, aztán elindultunk Szegedre, hogy ott egy igen hosszú, de annál jobb napot tölthessünk el együtt. Nagyon szeretjük a napfény városát, Laci gyermekkorában minden nyáron itt nyaralt a nagyszülőknél, és a mai napig élnek itt rokonaink.
A Szebinen a WOL Élet Szava szolgálatát mutattuk be, egyrészt egy kiállító asztalnál, másrészt pedig mindenki előtt, röviden a színpadról. Levetítettük a szolgálatunkat bemutató DVD-t is, és meglehetősen sokan érdeklődtek a szolgálatunk iránt. Reméljük egy napon közülük néhányan táborozóként, önkéntesként vagy bibliaiskolásként eljutnak majd Tóalmásra is. Késő éjszaka volt mire megérkeztünk a nagyszülőkhöz, a lányok már rég aludtak, de nagymama elmondása szerint nem volt velük semmi baj. Reméljük a jövőben is sikerül együtt, házaspárként eljutni különböző keresztény ifjúsági rendezvényekre.
A következő vasárnap Laci volt az igehirdető a gyülekezetünkben, Nagykátán. Az efezusi levél második részéből hirdette az igét, folytatva lelkipásztorunk előző héten megkezdett gondolatmenetét. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy lelkészünkkel, Lacival, és feleségével Erikával mély és tartalmas barátságot kezdünk kialakítani - s ez végül is igaz gyermekeinkre is, hiszen a mi két lányunk korban igen közel áll az ő két kisgyermekükhöz. Fanni például igencsak elszomorodik, ha valamilyen okból vasárnap nem tudunk templomba menni. Például egyik vasárnap azt kérdezte, hogy ma templom-nap van? Anya erre azt felelte, hogy igen. "Anya, akkor én most nem vagyok beteg [persze az volt], akkor most menjünk templomba". Ugyanennek a vasárnapnak a délutánján különleges multimédiás esemény résztvevői lehettünk. Dallasi gyülekezetünk, a Redeemer Bible Church (Megváltó bibliai gyülekezet) skype-on keresztül hívott bennünket, és az adást ki is vetítették a gyülekezeti tagoknak. Ez volt életünk első internetes video-interjúja. Nagy öröm volt számunkra, hogy az interneten keresztül mi is részt vehettünk az istentiszteleten, az énekekben, Isten magasztalásában, az igehirdetésben.

Március 10-én Laci egyik volt professzora és kedves felesége, Stan és Maxime Toussaint voltak vendégeink. Délután Lacival együtt elmentek Fótra, a Károlyi István Gyermekközpontba, ahol az "Újjászületve az új életre" című színdarabot mutattuk be. Ezen a napon Laci volt a fő narrátor. Az itt lakó tizenévesek számára fokozott veszélyt jelentenek a drogok és a házasságon kívüli szex - talán ezért is volt annyira fontos, hogy hallhatták az evangéliumot, és megismerhették Krisztus szabadító erejét. Az este még egy meglepetéssel szolgált. Sok évvel ezelőtt Szandra egy fóti árva kislány, Edit tanácsadója volt a táborban. A kislány akkor megtért, és Szandra pedig szerette volna nyomon követni az életét. Ez sikerült is, és tizenéves korában Edit rendszeres táborozónk volt, sőt még a ballagására is eljutottunk. Időnként meg is látogattuk, nagyon a szívünkhöz nőtt. Most, a színdarab bemutatója utáni napon levelet kaptunk tőle, mert az egyik volt nevelője jelezte neki, hogy érdeklődtünk felőle. Leveléből úgy tűnt, hogy nagyon boldog, saját családja is van. Ami pedig talán a hab a tortán, a kislányát Fanninak hívják. Isten milyen különös meglepetésekkel szolgál néha!

Március Laci számára két nagyszerű evangélizációs lehetőséget tartogatott. Közvetlenül húsvét előtt a Szentmártonkátai Református Általános Iskola felsőtagozatosai tartottak csendesnapot nálunk. A sok vidámság és játék mellett evangélizáción is részt vettek. Laci Krisztus feltámadásáról beszélt nekik, és arról, hogy ők is biztosak lehetnek testi feltámadásukban és az örök életben, ha életüket Jézusra bízzák. Több mint harmincan jelezték az alkalom után, hogy ezt meg is tették. Az alkalom után rögtön kiscsportokat alkottunk, és úgy beszélgettünk tovább. Reméljük, hogy a fiatalok zöme komolyan gondolta a döntését. Ez sokkal fontosabb, mint a számok.
Nagycsütörtökön és nagypénteken pedig egy kisebb csapat állami gondozott, zömmel cigány származású tizenéves volt a vendégünk. Az őket segítő alapítvány az evangélium erejével akar ezeknek a nagyon hátrányos helyzetű fiataloknak segíteni. Laci két alkalommal szólt a csoporthoz, először Krisztus haláláról, majd másodszor az Úr feltámadásáról beszélt a kb. 14 fiatalnak és nevelőiknek. Ezek a fiatalok sokszor nehezebb dolgokon mentek keresztül, mint némelyek egész életükben. Szinte mindegyikük dohányzik, arcuk tele van fájdalommal, reménytelenek, kemények, de mégis törékenyek. Szinte itták magukba a szeretetet. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy szolgálhattuk őket. Úgy tervezzük, hogy a nyáron mintegy 12-en közülök táborozók lesznek.