2009. szeptember 23., szerda

Irány az utca

Zsiga 40 éves cigány férfi. 3 éves korában sírt utoljára. Szüleit nem ismerte, intézetben nőtt föl. Eddig 23 évet töltött börtönben rablásért, gyilkosságért. Jelenleg 25 éves fiát 5 hónapos korában látta utoljára. Éhes és lehet, hogy vissza kell mennie a börtönbe. Igen, valószínűleg jogosan kap büntetést - de Isten őt is szereti, Jézus Krisztus Zsigáért is meghalt a kereszten, és neki is örök életet akar adni.
A magyar keresztények, egyházak és gyülekezetek legsürgetőbb feladata az evangélizáció. Elsősorban nem templomokat, gyülekezeti épületeket és infrastruktúrát kell építeni (természetesen ezek is nagyon fontosak), hanem élő templomot, melynek kövei Jézus Krisztust követő emberek. Korunkban, amikor az utcán, a tévében, az interneten olyan sokféle üzenettel bombázzák az átlagembert, fontos, hogy a templomba nem járó emberek is hallhassák a remény üzenetét. Hogy hol? Ott ahol mindenki megfordul: az utcán. A bibliaiskolában három napos felkészítés után diákok és munkatársak együtt vettek részt Budapest több helyszínén utcai evangélizáción. Keresztény irodalmat osztogattunk, beszélgettünk az érdeklődőkkel, igyekeztünk minél több embernek elmondani, ki Jézus Krisztus és miért van mindenkinek szüksége Rá. Csütörtökön Laci tartott a csoporttal, pénteken Szandra. Persze az emberben ott a félsz, mi lesz, ha elutasítanak, mi lesz, ha kigúnyolnak - de jó tudni azt, hogy a Biblia talán leggyakrabban olvasható parancsa a bizonyságtételre vonatkozik. Milyen nagyszerű dolog azt látni, amikor valaki nemcsak meghallhatja, de megérti és el is fogadja az örömüzenetet! A két nap alatt a csoportunk mintegy 220 emberrel beszélt, akik közül 9 döntött úgy, hogy elfogadja Isten kegyelmét.

Nincsenek megjegyzések: